A nyiroködéma kialakulása

Mi a különbség ödéma és nyiroködéma között? Miért és hogyan alakulnak ki? Miért fontos ez egy mellműtöttnek?

Az előző részben áttekintettük a nyirokrendszerünket, most lássuk, hogy hibásodhat meg működésük.

Az ödéma egy átmeneti állapot. A nyirokerek, nyirokcsomók egészségesek, jól működnek, de egy átmeneti probléma – sérülés, műtét, ficam, rándulás – miatt túl sok szövetközti folyadék termelődik, sokkal több, mint amit az egészséges nyirokérrendszer képes elszállítani, így átmenetileg az adott területen folyadék-felgyülemlést, vagyis ödémát tapinthatunk. Amikor ez az átmeneti probléma megszűnik, automatikusan megszűnik az ödéma is.

Ez nem azt jelenti, hogy az ödémát nem kell nyirokterápiával kezelni. a sérülés annál gyorsabban gyógyul, minél gyorsabban tudjuk mozgatni. Mozgatni pedig akkor tudjuk, ha nem gátolja azt folyadék-felhalmozódás.

A nyiroködémának sok fajtája lehet. Elsőként különbséget teszünk primer, vagyis veleszületett és secunder vagyis szerzett nyiroködéma között. Természetesen primer és secunder nyiroködémák kevert formában is lehetségesek.

Primer nyiroködéma kialakulhat már az anyaméhben, amikor a csecsemő már látható duzzanattal jön a világra, vagy látszólag teljesen egészséges, de évek múltán, például egy óvodai verekedés következtében alakul ki valamelyik végtagján a nyiroködéma. Előfordulhat, hogy csak fiatal korában jelentkezik mindenféle kiváltó ok nélkül. Tehát míg élünk, bármelyikünket utolérhet ez a probléma.

Secunder nyiroködémának számos kiváltó oka lehet. Ami minden secunder nyiroködémában közös, az hogy valamilyen külső hatásra, például a nyirokcsomók eltávolítása, műtét, besugárzás, stb, az addig egészségesen működő nyirokérrendszer megbetegszik és/vagy folytonossága megszakad, ezért nem képes a normális mennyiségű szövetközti folyadékot elszállítani.

Nézzük a mellműtétek után kialakult nyiroködémát. Miért is alakul ki?

Tudjuk, hogy a nyirokerek útját adott helyeken nyirokcsomók szakítják meg, és ha ezeket a nyirokcsomókat eltávolítják, megszakad a nyirokerek folytonossága és a nyirok lefolyása is. A nyirokerek általában rendkívül gyorsan, néhány nap alatt képesek regenerálódni – ennek feltétele, hogy két végük ne legyen távolabb néhány milliméternél, és semmi ne álljon az összenövés útjába -, mégis ez sokszor nem sikerül. Ennek a műtéti beavatkozásból eredő szövetsérülések és az emiatt fellépő steril gyulladás az okai. Hegesedés kialakulhat akkor is, ha a heg kívülről csodálatosan sima, puha tapintású és egynemű a környező bőrrel színben és tapintásban, ez a folyamat ugyanis belül játszódik le, kívülről láthatatlanul.

Minden műtét után van hegesedés, főleg ott, ahol valamit eltávolítottak, és „űr” keletkezett. Szervezetünk nem tűri a haszontalan tereket, ezért azokat – ha mással nem tudja -, kötőszövettel tölti ki, és ezt a folyamatosan termelődő nyirokfolyadék fehérjetartalma még inkább meggyorsítja. A nyirokcsomók eltávolításának helyén, a hónaljárokban „vakon” végződnek a nyirokerek, amelyekből a karban áramló nyirokfolyadék kicsöpög. Ha a beavatkozás miatt a nyirokerek nem nőnek össze megfelelő számban, a normális mennyiségű nyirokfolyadékot nem tudják elszállítani. Fogalmazhatunk úgy is, hogy egy „közlekedési dugó” alakul ki, tehát a nyirokfolyadék az egész nyirokérrendszerben a hónaljunktól az ujjakig pang, és mivel több nem kerülhet be, ezért az a folyadék, amely állandóan termelődik és a szövetek számára létfontosságú elemeket hordozza, nem jut el a szövetekhez. Az egyre gyakrabban alkalmazott emlőmegtartó műtéteknél a hónalji nyirokcsomókat eltávolítják, ezzel pedig nő az azonos oldali karon kialakuló nyiroködéma esélye, és a fokozottan veszélyeztetettek száma is.

Előfordulhat, hogy alig távolítottak el néhány nyirokcsomót, a sugárterápiát követően mégis kialakult nyiroködéma. Ennek oka, hogy a besugárzás nem csak a rákos sejteket roncsolja, hanem mindent, ami útjába kerül, így a nyirokereket is. Ez azt jelenti, hogy a kötőszövetes elváltozás ebben az esetben is lejátszódik, tehát annak ellenére, hogy a kar nyiroklefolyását nem bolygatták meg túlságosan, mégis kialakul a nyiroködéma. Természetesen a nagyszámú nyirokcsomó eltávolítás és a műtétet követő besugárzás együttesen a nyiroködéma esélyét tovább növeli.

A besugárzás nem csak addig roncsol – függetlenül a kezelések számától és erősségétől -, amíg a kezelések folynak. A radioaktív anyagok egy életen keresztül dolgoznak a szervezetünkben, ezért a rendszeres és egész életen át tartó komplex nyirokterápia elengedhetetlen a kar egészsége érdekében.

Természetesen minden alól van kivétel, ez nem kétséges. Ugyanakkor nagyon ritka, hogy a hónalji nyirokcsomók eltávolítása után a nyiroködéma soha nem alakul ki.

Erre azért fontos felhívni a figyelmet, mert sokan azt gondolják, hogy ha a műtét után közvetlenül vagy egy-két éven belül nem alakul ki nyiroködéma, akkor már nem is fog. Ez sajnos tévedés.

Praxisomban előfordult olyan, akinek a műtét után huszonöt évvel alakult ki a nyiroködéma. A műtött oldali karra tehát szüntelenül figyelni kell, nem csak a műtétet követő időkben.

Felmerül az a kérdés is, hogy ha az eltávolított nyirokcsomók között egy sem volt rákos, akkor miért kellett kivenni, miért kellett a nyiroködéma veszélyét fokozni?

Erre a válasz nagyon egyszerű: a ráknak mindig prioritása van! Ez azt jelenti, hogy ha csak két százalék esélye van annak, hogy a nyirokcsomó rákos, a sebésznek minden esetben kötelessége eltávolítani tekintet nélkül a nyiroködéma veszélyére. Egy megfelelően kezelt és karbantartott nyiroködémával száz évig is élhetünk, szemben az áttét okozta súlyos következményekkel.

a bejegyzés Krizsán-Bagáry Tünde Nemzetközileg elismert nyirokterápiás szaktanár, Földi féle komplex fizikális ödématerapeuta és gyógytornász Amoenalife magazinban (Ars Hilaris Kft) megjelent írásának szerkesztett változata