Egy férj, akinek életébe betört a mellrák

Hogyan élte meg egy kétgyerekes apa felesége mellrákját és az utána következő időszakot.

“Amikor nehéz volt, mindig arra gondoltam, milyen lenne, ha én lennék ilyen beteg.”

Hogyan emlékszik arra, mikor megtudta, a feleségének mellrákja van?

Ő akkor 32 éves volt, és már megvolt a két lányunk. Az első pillanattól kezdve megpróbáltam segíteni neki, de azt is tudomására hoztam: a döntés mindig az ő kezében van. Nagyon nehéz volt, hiszen fiatal szervezetben, mint megtudtuk, a rák sokkal agresszívebben támad, és bizony hullámzó periódusok követték egymást, hol jobb, hol rosszabb időszak következett.

Hogyan tudott segíteni neki Ön?

Például munkahelyet változtattam, hogy amikor csak szüksége van rám, mellette lehessek. Jószerivel elmondható, hogy évtizedeken át szinte minden napot együtt töltöttünk. Amikor nehéz volt, mindig arra gondoltam, milyen lenne, ha én lennék ilyen beteg. Sokan gondol­ják, hogy a rák csak a másik emberrel eshet meg, pedig a zászló mindenkinek áll. De szerencsém is volt: a nejem sosem hagyta el magát, sőt szinte kivirult, mikor néhány évvel az első műtét után munkaképesnek nyilvánították. Fontos volt számára a lekötöttség, a feladat.

Tudott más is a felesége betegségéről?

A tágabb család és a közeli barátok. Hiszen nem lehet kisírt szemmel titkolózni. És az a sok szeretet és együttérzés, ami körülvette, még nagyobb segítséget nyújtott a harcban. Bár néha azt láttam rajta, mintha szégyellné, pedig erről senki sem tehet. Bárki, bármely szervét, bármelyik pillanatban megtámadhatja a rák – ez nem rajta múlik.

Mi az, ami még segített Önöknek?

Meggyőződésem, hogy a hit, az orvosba, a gyógyulásba vetett hit, és az akarat, ami nélkül nem képzelhető el a gyógyulás. Én csak segíthetek, de gyógyulni neki kell.

Ezen kívül talán az, hogy mindig volt cél, amiért küzdöttünk. Egymásért, a gyerekekért.Évekkel ezelőtt, mikor a feleségemnél sajnos ismét műtétre került sor, megbeszélte az egy hónapos unokájával, hogy ő most egy kicsit elmegy a kórházba, de várjon rá, mert visszajön! Ez úgy gondolom, önmagáért beszél.