Stressz és lazítás

A stressz – bármilyen félelmetesen hangzik is – egy mindennapos jelenség, ami azt jelenti, hogy szervezetünknek alkalmazkodnia kell az új körülményekhez.

Gondoljuk csak el, mennyire fontos ez a folyamat akkor, mikor a természetes védekező mechanizmusnak kell működnie!

Stresszt okozhat egy rossz hír, de egy nagy öröm is. Ilyenkor a szervezetünkben nagyon hasonló biokémiai reakciók indulnak el, amelyek sok energiát emésztenek fel. De nem mindegy, hogy ennek az energiafelhasználásnak mi az eredménye!

A káros stressz – a distressz

A stressz maga alapjában véve semleges, de megkülönböztetjük tőle a distresszt – vagyis a káros stresszt.

Selye János – a kiváló magyar származású tudós – kutatásai során megállapította, hogy a stressz szakaszai kémiai „sebhelyeket” hagynak maguk után, amelyek kitörölhetetlenek, és ha túl intenzíven halmozódnak fel a sejtek gyors öregedését vonják maguk után.

A sikeres tevékenységet kísérő stressz azonban csak kis mértékben okoz ilyen „sebesülést”, az ilyen stressz még fiatalító erővel hathat akár az idősekre is.

A distressz, vagyis a káros stressz – ilyen a pl. a rettegés, a düh, számos negatív lelkiállapot –következményei fennmaradnak szervezetben azután is, hogy a kiváltó ok (stresszor) megszűnt.

Selye professzor szerint „az emberi kapcsolatokban az összes káros stresszt előidéző érzelmek közül első helyen a gyűlöletet és a bosszúvágyat kell említenünk.”

Tehát ha ilyen érzelmeket dédelgetünk magunkban, azzal szervezetünk sebesülését segítjük elő.

A stresszt tehát elkerülni nem lehet. Mit tehetünk mégis annak érdekében, hogy elkerüljük a káros hatásokat?

Ne legyünk maximalisták!

A maximalista mindenben a tökéletességre törekszik, állandóan a hibát keresi még az egyébként sikeres tevékenységben is. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy helytelen, ha valaki az állandó fejlődést keresi, sőt! Az, hogyan végezhetjük a munkánkat eredményesebben, rövidebb idő alatt, kevesebb energiával – nem azonos azzal, ha valaki a saját munkájával, vagy másokéval folytonosan elégedetlen, felnagyítja a hiányosságokat.

Tökéletesség nem létezik, már csak azért sem mert minden változik – holnapra már más a viszonyítási alap. De igenis tekintsük sikernek azt, ha valamin sikerült javítani, ha jobban oldottunk meg valamit ma, mint tegnap. A teljesítmény nem lehet öncél, csupán eszköz, amivel az életet könnyítjük meg. Engedjük meg magunknak és másoknak is a hibázás lehetőségét, és tanuljuk meg kifogásainkat úgy kifejezni, hogy másokat se sértsünk, és magunkban se keltsünk mesterségesen feszültséget.

Elizabeth Kübler Ross írta:

„Én sem vagyok tökéletes, te sem vagy tökéletes. És ez tökéletesen rendben van!”

Függetlenítsünk!

Vegyük észre, mik azok a hatások, amelyek manipulálni akarnak bennünket. Gondolok itt a reklámokra, a tökéletes testekre és arcokra, a márkák imádatára, a valamifajta társadalmi elvárásnak való megfelelési kényszerre. Biztos, hogy meg kell mindennek felelnünk? Biztos, hogy kevesebbek vagyunk, ha nem birtokoljuk, nem mutatjuk fel mindazt, ami a látszólagos siker ismérve? El kell döntenünk, hogy mi az érték számunkra, és tudatosítanunk kell nap, mint nap.

Saját belső rettegéseinktől is el kell távolodnunk. Változik-e valami attól, hogy aggodalmaskodunk, negatív forgatókönyveket állítunk fel? Bizonyos vélemények szerint ezzel még be is vonzzuk a rossz eseményeket. Így van-e vagy sem, annyi bizonyos, hogy a félelem, rettegés és aggodalom az immunrendszerünk működését is rontja!

Engedjük el!

Ha valami kínos, vagy kellemetlen feladatunk van, legjobb, ha a lehető legrövidebb időn belül végére járunk. Minden halogatás ilyen esetben a stressz fokozódásával, illetve distresszé alakulásával jár.

Ha viszont valami nem sikerült, kudarcot vallottunk, esetleg egy pont felvállalt kínos helyzetből nem tudtunk jól kijönni – ne gyötörjük magunkat vele, engedjük el.

A kudarc nem mi vagyunk, a kudarcból csak annyit kell levonni tanulságként, amivel elkerülhetjük, vagy megfordíthatjuk a sikertelenséget. Rágódni a gondokon nem érdemes. Elég annyit elkönyvelni, ez is egy tapasztalat, amiből biztos megtanulhatok valamit. Előre kell nézni, mert ha hátrafordulva akarunk továbbmenni, biztos hasra esünk.

Tanuljunk meg lazítani!

A tudatos lazítás, meditáció, relaxáció nem ellentéte, hanem szükségszerű kiegészítése a stresszes életmódnak.

Amerikában a stressz kezelésére szakosodott klinikákon tanítják meg a betegeket arra, hogyan fókuszálják tudatukat arra, hogy a jelenben létezzenek, hogyan gyógyuljanak vagy csökkentsék fájdalmaikat a megfelelő légzés, relaxáció és meditáció segítségével. Fontos, hogy ne az elfojtás legyen a válasz a stresszre, hanem az okok tudatosítása, hozzáállásunk felülvizsgálása, és a hasznos technikák alkalmazása.

Egyszerű példa a forgalmi dugóban rekedt autós esete. Dühönghet, nyomhatja a dudát, belelovalhatja magát szinte a szívrohamig, vagy figyelmét átirányíthatja olyan kérdésekre, amelyeken nincs ideje máskor gondolkodni, esetleg egy kellemes zenére megpróbálhat lazítani.

Kedves barátnőm mesélte, hogy mikor kemoterápiás kezelésre készült, bekészített magának fülhallgatót, kellemes zenét, lehetőség szerint kényelmes pózba helyezkedett, és behunyt szemmel arra gondolt, hogy a gyógyszer hogyan semmisíti meg a rákos sejteket, és hogyan szabadulnak fel és kapnak erőre az egészséges sejtjei.

Egyszerű lazítást eredményező gyakorlatok:

Sétáljunk tudatosan!

Szinte lassítva, minden egyes mozdulatot átélve sétáljunk. Érezzük, hogyan működnek izmaink, hogyan hajlik a térdünk, hogyan érintkezik a talajjal. Milyen a testtartásunk, hogyan vesszük a levegőt? Hogyan ver a szívünk? Érezzük a testünket a legapróbb sejtig. Fontos, hogy semmi ne terelje el magunkról a figyelmet. A figyelem és elfogadás pillanataiban megköszönhetjük szerveinknek, milyen csodásan szolgálnak bennünket, az esetleges beteg részekhez pedig gyógyító gondolatokat küldhetünk. Néhány perc, és egészen felfrissülten folytathatjuk a napot.

Végezzünk hasi légzést!

Üljünk egy székre egyenes derékkal, talpunk legyen a földön. Engedjük a levegőt mélyen leáramolni a hasunkba. Lélegezzünk lassan be, majd ugyanolyan ütemben ki. Közben érezzük, hogy a beszívott oxigén hogyan frissíti fel sejtjeink működését, képzeljük el, ahogy a has emelkedésével és süllyedésével az elhanyagolt hasi szerveink egy kellemes belső masszázst kapnak.

Természetesen, ha lehetőség van, ezt a gyakorlatot legjobb fekve végezni, az izmok fokozatos egész testre kiterjedő elernyesztésével.